A minap egy kreatív boltban kötöttem ki Pepével, és míg ő az építészterveihez és dokumentációihoz válogatta a karton papírokat és egyebeket, addig én vesztemre belebotlottam pár csodaszép és nem olcsó szilikon nyomdába. Több üvegcse különböző színű textilfesték már régóta volt itthon, mert több ízben nyomdáztunk a klasszikus guminyomdákkal Alex fiam pólóira. Most csupa lány motívum közül válogathattam, vettem is jó párat és meg is lett az eredménye. :-)
Alibabának ezeket a szilikon nyomdákat vettem meg. Egyik-másik, ha nagyon akarom, még Alex pólóira is jó lesz.
A ruhacsinosításhoz az alábbi hozzávalókra volt szükség:
- egy darab ruhanemű,
- egy szilikon nyomda szett,
- olló,
- alátét, amit a ruhaneműbe kell dugni, hogy ne legyen festékes a többi része,
- ecset,
- textilfestékek,
- vizespohár,
- papírtörlő ecset tisztogatáshoz,
- papírtörlő ecset tisztogatáshoz,
- két szorgos kéz,
- és ami még nem ártott volna, az egy magyar nyelvű leírás a szilikonos nyomdához.
A képek szerint egy vastag műanyag téglalap alakú alkalmatosságra kellett volna ráhelyeznem a szilikon formákat a nyomdázáshoz, miután levettem róluk a műanyag védőfóliákat felülről és alulról. Semmilyen vastag műanyag holmi nem volt a szettben, így egyszerűen felaprítottam a hátsó védőfóliát, amire a formák rátapadtak és ezen túllógó részek segítségével fogtam meg az egyes részeket nyomdázáskor.
Miközben ezt műveltem Alex kísérő szemeivel, addig Alibaba tornyokat épített a textilfestékekből és (szerencsére) száraz ecsettel kifestette az asztalt.
Utána fogtam magam és a 7-8 éve vásárolt - feltételezem, hogy lejárt szavatosságú - festékekkel és enyhén bevizezett ecsetekkel kifestegettem a formákat. Rettentő nehéz volt egyenletesre kennem a festéket, főleg eleinte.
Az első próbálkozások. Itt még nem sejtettem, hogy a matrjoska babák pocakját a kendő rányomása előtt nekem kellene kifestenem, mert nincs pocak formájú szilikon nyomda.
Így történt, hogy egy feltupírozott matjoska után már csak kontúrokat nyomtam az atlétára és a pocak részeken díszítettem Alex kedvéért. Alex ügyesen minden szilikon formát elmosott, míg én festegettem és nyomdázgattam. Mind eközben pedig elég nehéz volt megakadályozni, hogy Alibaba - aki már simán leteker bármilyen kupakot - ne fessen össze mindent textilfestékkel.
Vesztemre a sötétkék kontúrt a feltupírozott matjoskára nyomtam, ami nem igazán tett neki jót vizuálisan, de egy gyerek atléta sok mindent kibír...
Ezen a ponton döntöttem úgy, hogy ezt talán nem kellene folytatni. Legközelebb már ügyesebbek leszünk.
Jó forró vasalóval, lepedőn keresztül átvasaltam a mintát száradás után. A száradás egyébként percek alatt bekövetkezett. A biztonság kedvéért azért az atlétába is tettem lepedőt, hogy ne nyomódjon át a minta az atléta hátuljára.
Alibaba le is tesztelte azonnal az új atlétáját:
- Dejópóló! Jé, baba!
Ajánlott bejegyzések: