Nemrég látott napvilágot az a tanulmány, mely szerint igen nagy valószínűséggel mégis inkább az ember felelős a globális felmelegedésért és sokkal kevésbé a jegesmedvék. Gondolva a kétkedőkre is, a tanulmány készítői ezt nem száz százalékosan állítják, mint ahogy a háztartási tisztító/fertőtlenítőszerek is csak a kórokozók kilencvenkilenc százalékát pusztítják el, a maradék egy meg boldoguljon úgy az életben, ahogy tud.

Vonat, metró, villamos, troli. Természetesnek vesszük, hogy elektromos árammal működnek. Ezek a járművek azonban külső forrásból kapják az áramot, ezért csak meghatározott útvonalon közlekedhetnek. Ha mégsem ezt teszik, tutira bekerülnek az esti hírekbe.

A mobilkütyüket egy rövid feltöltést követően bárhová magunkkal vihetjük, az autóknál a mindenféle dolgok működtetésén felül az elektromosságnak magát az autót és benne minket is meg kell mozgatnia. Nem meglepő, hogy sokáig éppen az elektromos áram tárolása volt a probléma, az akkumulátorok rengeteg helyett foglaltak el és a tömegük sem volt elhanyagolható. A miniatürizálás terén élenjáró japánok, akik mindent először magukon próbálnak ki, ezt is megoldották, így a hibrid autók mellett lassan, de biztosan megjelenhettek a teljesen elektromos hajtásúak is.

A Nissan 1997-ben mutatta be első elektromos autóját, melyből 1998. és 2002. között mindössze 200 példány készült. Az Altra meghajtásáról egy 62 kW-os elektromotor gondoskodott, az áramot harmadik generációs lítium-ion akkumulátor tárolta.  1999. és 2001. között 219 darabot gyártottak a kétszemélyes Hyperminiből, melyek főleg a japán nagyvárosok utcáit rótták, de a kaliforniai San Anselmo rendőrsége is használta, feltehetően nem bűnüldözési célra. Ezt követte az EV sorozat különböző platformokra (Tiida/Versa, Cube stb.) építve.

A nagy sorozatban gyártott Nissan Leaf sem új, 2011-ben az év autójának választották, csak éppen a hivatalos márkakereskedésekben nálunk nem lehetett kapni. Hozzánk a már felfrissített változat érkezett meg idén tavasszal. Eddig világszerte 75 ezer példány talált gazdára, az európai eladást a kőolajban fürdő norvégok vezetik a maguk 5 ezer darabjával. A Leaf nem csak levelet jelent, utalva az autó „zöld” mivoltára, hanem a Leading, Environmentally friendly, Affordable, Family rövidítése is. Az úttörő típus korábbi változata is eljutott hazánkba, a kipróbálást követően a szakújságírók a hatótáv, a csomagtér és a feltöltési lehetőségek miatt ajánlották inkább második autónak. 

A frissített változatot, melynek gyártása átkerült Angliába, nem csak „szépészeti” beavatkozásnak vetették alá, hanem hozzányúltak a hajtáslánchoz is. Ennek köszönhetően nőtt a hatótáv és szintén megnövelt csomagtérrel együtt az autóval már a nagyit is meglátogathatjuk, nem csak a munkahelyünket. Külső megjelenését tekintve olyan, mintha a Verdák rajzolói ötleteltek volna egy csapatépítő bulit követő napon; belül már hagyományosabb utastér fogad, de mindenképpen azt hivatott hirdetni, hogy ez az autó más, mint a többi. Mindent összevetve a hagyományos autókhoz képest előnyei ugyanúgy az elektromos hajtásból származnak, mint a hátrányai. A Leafet, illetve a töltő hálózatot érintő fejlesztések révén ma már – szinte - teljes értékű első autónak is használhatjuk, ugyanakkor a 9 milliós árat tekintve elmondhatjuk, hogy a környezettudatosság nálunk még mindig elsősorban zseb és nem elhatározás kérdése.

Ma már nem az a kérdés, hogy az elektromos autóké-e a jövő, hanem az, hogy az elektromosságot miből nyerjük. Mert valljuk be őszintén, itthon bármennyire is erőlködnek egyesek, az atom ma már ciki és nem kell sokat várnunk arra, amikor bejelentik, hogy a késő esti ZS kategóriás filmek sztárja, a kétfejű gigacápa igenis létezik és a fukusima melletti vizekből fogták ki.

Szerző: hujbi
Szerkesztette: Hujber-Nagy Aletta

Képek forrása: 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12