Gondolom veletek is időnként előfordul, hogy a srácok alatt elfeslik egy-egy ruhadarab. Nálunk például most épp megint dívik a "peunza" járvány a suliban és ez óhatatlanul azzal jár, hogy a földön fetrengő porontyaink térdén kikopik a nadrág. Néha pedig a mosógép csinál őrültséget vagy épp a fehérítő gyengíti el az anyagot, ami miatt újabb kéretlen lyukak keletkeznek a ruhákon. Ebben a bejegyzésben egy bélelt nadrág és egy póló megmentésén fáradozunk. Lesz benne ragasztás, varrás, nyomdázás. Nézzétek meg!
Egyetlen apró gond merült fel a folyamat során. Pár kép elveszett, amit már utólag sem tudtunk elővarázsolni a XXI. századi csodaprogramok segítségével sem (hát igen, ha már letöröltél a kártyádról minden képet és aztán újra ráfotózol, akkor ráfotóztál, ezt tudomásul kell venni...).
Emiatt sajnos nincs kép például a lyukas ruhadarabok eredeti állapotáról, de higgyétek el, hogy lyukasak voltak! :-)
Először a nadrág megjavítását mutatom meg.
Mivel a nadrág bélelt, így első lépésben a bélésen hozunk létre egy nagyobbacska rést, mert ezen keresztül kell majd belebújni a nadrágba, hogy eljussunk a térd részhez.
Ezután fonák oldalról vetexet ragasztunk a lyukra (erről sincs kép, de szerintem el tudjátok képzelni), és színoldalról jól elcikkcakkoljuk a tátongó rést.
A "befoltozott" lyuk. Tisztán látszik, hogy a nadrág másik térde sem húzza már sokáig...
A gyermek által kiválasztott rávasalható textilmatricát ízlésesen, trendin elhelyezzük a problémás területen.
Felvasaljuk a cimkét nedves lepedőn keresztül a nadrágra.
A biztonság kedvéért én fel is szoktam varrni, nehogy mosásnál leváljon.
A folyamat elején, fonák oldalról felvasalt vetexet láthatjátok a képen.
A "szépséges" halálfejünk közelről.
Ezután bevarrjuk a lyukat a bélésen. Először a nagyját géppel.
Majd a maradékot kézzel.
Íme a végeredmény. Ugye milyen szép? :-)
Ezután jöhet a póló!
A lyukakról készült kép szintén elveszett, de két erős, egészséges lyuk volt a póló mellrészén. Ezeket szintén hátulról bevetexezzük, majd színoldalról elcikkcakkoljuk.
Ezután kiválasztjuk a megfelelő cimkéket. Mivel a márkajelzés piros, így piros színt tartalmazó cimkét választottunk, illetve ehhez igazítjuk majd a kompozíció többi elemét.
A felvasalható cimkét nedves lepedőn keresztül felvasaljuk.
Az előző cimkéhez passzoló kettes számú cimkét is elkezdjük úgy elhelyezgetni, hogy a lyukat takarja, de az egyes számú cimke élvezeti értékét jelentősen ne rontsa.
Ha megvan a megfelelő pozíció, felgombostűzzük, nehogy elfelejtsük, mire jutottunk.
A biztonság kedvéért körülvarrjuk az egyes számú cimkét, nehogy mosásnál leváljon.
Mivel a kettes számú cimke nem felragasztható, így azt értelemszerűen lendületből felvarrjuk. Nyugi, sikerülni fog, hiszen előtte felgombostűztük!
A nagyon maximalisták ilyenkor csak a fonák oldali szálakat vágják el.
A színoldaliakat áthúzzák a fonák oldalra, ahol elcsomózzák őket és csak aztán vágják rövidre a szálakat.
A két cimke elkészült, de nincs is tökéletesen középen a kompozíció és kicsit üresnek is érződik, ezért, rohanjunk el vagy újabb cimkéket venni a rövidáru boltba, vagy textilfestéket a hobbiboltba!
Ha az utóbbit választjuk, elővesszük a sárga, fekete és piros textilfestékünket. A pólóba egy evéshez használt műanyag alátétet tolunk, hiszen a festéket a pamut anyag felszívja és a hátán is mintás lenne a póló, amit valószínűleg nem szeretnénk (sajnos ezek a fotók is elvesztek, de szerintem fog menni fotók nélkül is).
Megkérjük iskolás kisfiunkat, hogy festékezze össze a kiválasztott nyomdákat. A fotón kicsit kilátszik bal alul az alátét, amit betoltunk a rétegek közé...
Majd szülői felügyelettel odanyomjuk a mintákat, ahova kell.
Jöhet a piros festék!
Majd a fekete!
A képen látszik, hogy a fekete fa egy piros fára került rá, pici eltolással. Ettől játékosabb, térbelibb lesz kicsit a kép.
Ha úgy érezzük, hogy pont jó, akkor megállunk. Készen is vagyunk! Ha szeretnénk, hogy tartós legyen a minta, akkor száradás után nagyon alaposan vasaljuk meg a pólót lepedőn keresztül, így fixáljuk a festéket!
A folyamatnak van még egy lényeges mozzanata. Ne várjunk addig a javítással, míg a gyerek kinövi a pólót, mert akkor úgy jártok, mint én, hogy csak a fotózásra tudja rákényszeríteni a gyerekre, utána pedig máris lehet elajándékozni az unokatesónak... :-)
Az egész művelet talán két órát vett igénybe, viszont a végeredmény látványos és menő, ami a kis iskolásoknál nem elhanyagolható szempont! :-)
Szerző: hna
Ajánlott bejegyzések: